Redbull hangár

Redbull hangár

2018. május 21., hétfő

A szolnoki katonai ejtőernyős világbajnokság szervezése – interjú dr. Bali Tamás ezredessel

Szöveg: Gulyás Gabriella, fotók: Dudás Nándor Emil


Nálam szakmai ártalom, hogy mindig érdeklődve hallgatom a nagyobb rendezvények szervezésének hátterét, hiszen tudom milyen jól összehangolt csapatmunka és magas szintű problémamegoldó képesség szükséges hozzájuk. Eddigi munkáim során volt alkalmam szerepet vállalni pár kisebb-nagyobb itthoni céges rendezvény előkészítésében, lebonyolításában és újságíróként jelen voltam jó néhány több napos, nemzetközi autósport és katonai eseményen, amelyek között láttam jól és kevéssé jól szervezett is. Sőt, kíváncsiságom egyszer odáig fajult, hogy önkéntesnek jelentkeztem a tíz évvel ezelőtti kecskeméti repülőnapra, amit hatalmas élmény volt belülről látni és a protokoll feladatokban részt venni, hála az akkori vérprofi szervezőknek. Amikor a magyar ejtőernyős válogatott tagjával, Bánszki Tamással beszélgettem felkészülésükről a 42. katonai ejtőernyős világbajnokságra, említettem neki, hogy szívesen megtudnék többet ennek a rendezvénynek a háttérmunkálatairól is. Ő javasolta, hogy akkor dr. Bali Tamás ezredest kérdezzem, mert ő az egésznek a feje. Emillel nemrég meg is látogattuk őt az MH. 86 Szolnok Helikopter Bázison, ahol parancsnokhelyettesként szolgál. Beszélgetésünk alatt sok érdekes kulisszatitkot tudhattunk meg az esemény előkészítéséről és a résztvevőkről, motivációiról, valamint bepillantást kaphattunk az ezredes úr hétköznapi, bokros teendőibe is. Az interjú után alkalmunk nyílt a tavaly felújított Mi-17-esekből is megfotózni egyet, amin épp a heti ellenőrzést fejezték be és találkoztunk az ejtőernyős válogatott tagjaival, valamint leendő utánpótlásukkal is, ugyan nem az előzetesen tervezett, de hasonlóan autentikus környezetben.

Következzék az interjú Dr. Bali Tamás ezredessel.



Volt valaha ehhez hasonlóan nagyszabású ejtőernyős verseny Magyarországon?

Katonai ejtőernyős világbajnokság még nem volt, civil világbajnokságot már szervezetek, de messze nem ilyen volumenű volt, mint a miénk. A mostani bejelentkezések alapján negyvennégy nemzetet foglal magába és még nem zajlott le a regisztráció. Vannak olyan nemzetek, akik bírókkal képviselik magukat. Érdekességként említeném meg, hogy Peru, Chile, Bolívia, Ecuador, Venezuela, az Egyesült Államok és Katar válogatottja is ideutazik.

A világbajnokság meghívásos alapon működik?

A katonai sportok, ezen belül az ejtőernyőzés a Nemzetközi Katonai Sporttanács nevű világszervezethez (CISM) tartoznak, amelynek 170 ország a tagja. Amikor egy nemzet úgy dönt, hogy megrendez egy versenyt, akkor meghirdeti az éves CISM kongresszuson. Ez a mi esetünkben is így történt, még 2017-ben jelentettük be Athénban, hogy tervezzük a világbajnokság megszervezését és végrehajtását itt Magyarországon. Ezt követően megkezdődtek a tárgyalások. Más nemzetek nem tudták volna önmagukban megszervezni ezt a versenyt, ilyen volt például Szlovénia, ezért megkértek minket arra, hogy közösen szervezzük meg a világbajnokságot. Igaz, Magyarországon lesz, magyar erőforrásokból, ők két PC-6-os repülőgépet fognak biztosítani.

Ha jól tudom, ilyen géptípusból ugranak a versenyzők az ejtőernyős világkupa (PARAWCS) szlovén és osztrák fordulóján is.

Igen így van.

Azért számomra meglepő, hogy közös rendezésű lesz.

Úgy közös, hogy azért a java ránk hárul, ők csak gépeket adnak. Ez azért egy hosszú és komplex folyamat volt, hogy eddig is eljutottunk. 2016-ban a mi ejtőernyőseink célbaugrásban világbajnokok lettek Oroszországban. Amikor ez megtörtént, nekünk egy jelentést kellett készítenünk a Honvédség részére, ahogy mindig és ebben a jelentésben én leírtam, hogy fontolják meg a döntéshozóink azt, hogy ha már ilyen szinten űzzük ezt a sportot, akkor rendezhetnénk egy világbajnokságot Magyarországon is. Ez egy nagyon komoly döntés volt, így sokáig tartott, amíg megszületett. Elgondolásokat kellett készíteni költségvetéssel együtt és azt lehet mondani, hogy 2017 májusára, körülbelül egy év kidolgozói munka után született meg az a döntés, hogy a honvédelmi miniszter úr megadja azt a felhatalmazást, melynek birtokában 2017 májusában Athénban bejelenthettük, Magyarország szervezi a 2018-as katonai ejtőernyős világbajnokságot.

Említette, hogy nem minden ország alkalmas a vb megrendezésére. Gondolom, ennek vannak technikai és más feltételei. Mi kell pontosan ahhoz, hogy egy ország rákerüljön a listára?

Ahhoz, hogy egy nemzetről kimondják azt, hogy alkalmas egy ilyen világbajnokság megszervezésére, mindenekelőtt megfelelő számú légi járművel kell rendelkeznie, repülőgépekkel, helikopterekkel, ami biztosítja a végrehajtást.

Csörög az ezredes úr mobilja, elnézést kér, fel kell vennie. A vb-vel kapcsolatban hívják.

Látom zajlik az munka.

Igen, eléggé az ejtőernyős vb határozza meg az életem mostanság.

Akkor vélhetően nem nagyon megy nyári szabadságra.

Voltam most szabadságon, de nem volt értelme elmenni, mert minimum napi négy órát leveleztem a résztvevő nemzetekkel, illetve a katonai szervezeten belül az ejtőernyős szakággal, ahol a szakvezető egy osztrák ember, a Gernot Rittenschober ezredes úr, akivel folyamatosan beszélgetek.

Na de visszakanyarodva ahhoz, hogy miként is döntik el valakiről, hogy egy ilyen versenyt megszervezhet. Kell ugye légi jármű. Három területe van egy ilyen ejtőernyős világbajnokságnak: a célbaugrás, a formaugrás és a stílusugrás. (A célbaugrás lényege, hogy 1.000 méterről kivetődve, a lehető legjobban el kell találni sarokkal egy kb. 5 forintos nagyságú pontot a földön. A formaugrás az, amikor több ember ugrik egyszerre és szabadesés közben különböző alakzatokban kell összekapaszkodniuk. A precízség és a végrehajtáshoz szükséges idő alapján pontozzák. A stílusugrás esetében egy ember ugrik 2.000 méterről és szintén a szabadesés alatt egyfajta légi balettet ad elő, előzetesen meghatározott pörgések és szaltók formájában. Itt is a pontosság és a gyorsaság számít.– a szerk)


De jó, lesz mind a három! Tudom, hogy a magyar válogatott csak a célbaugrásban indul, de egyszer régen, mintha láttam volna itt náluk egy piros műbőr formaugró ruhát is.

Az nem formaugró, hanem zuhanóruha volt. Nem része a katonai ejtőernyős vb-nek, de Bánszki Tamás űzi ezt is és ő a magyar bajnok ebben a gyorsasági bajnokságban.

Visszatérve a feltételekhez, megnézik, hogy ehhez a három versenyszámhoz megvannak-e a területi feltételek is. A célbaugráshoz természetszerűleg mindenünk megvan, a formaugrás nem kíván túl nagy technikai hátteret, mert a levegőben filmeznek, a csapattal együtt ugrik a kamerás és amikor földet érnek, a felvétel alapján történik az értékelés. Azt nézik meg, hogy a földi kiértékeléshez megvan-e minden. Ehhez szükséges egy szoftver, amit Dél-Koreában fejlesztenek és tőlük kell bérelni. A verseny időszakára egy régiókóddal látják el, így csak ezen a versenyen és ebben a régióban működik. A stílusugrás már egy nehezebb dolog. Földről veszik fel, speciális kamerával amivel mi nem rendelkeztünk, ezért megkértük a németeket, hogy adjanak nekünk néhányat. Ennek a leszervezése egy elég hosszú folyamat volt. A CISM ejtőernyős szakágának vezetője végignézett mindent - folyamatosan informálnunk kellett mindenről -, és ő látta, hogy én megegyeztem a németekkel, innentől azt lehetett mondani, hogy mind a három versenyszám technikai feltételrendszere biztosítva volt.


Ezeket az eszközöket nyilván tudják tesztelni is az esemény előtt.

Persze. Augusztus 6-án megérkeznek a csapatok, ők már elkezdenek ugrani és augusztus 8-án főpróbát tartunk kint a Szolnok-Szandai repülőtéren.

Tehát háromnak kell meglennie és ezen kívül egy nyilatkozatot kellett bemutatnunk a katonai világszervezetnek, amelyben leírtuk, hogy biztosítjuk a rendszer logisztikai és infrastrukturális feltételeit is. Ami egy nagyon összetett dolog, hiszen megjönnek a csapatok, ami negyvennégy nemzet, körülbelül hétszáz fő és még nem jelentkezett mindenki.

Ez vetekszik a kecskeméti katonai repnap résztvevőinek számával.

Igen és biztosan többen lesznek, mert például az indonézek is neveztek, és ami unikum lehet, hogy előzetesen az észak-koreaiak jelezték, hogy eljönnek, de még nem küldték a jelentkezésüket.

Ez elég nagy dolog katonai diplomáciai szempontból. Viszont gondolom, nem lesz őket egyszerű biztosítani.

Vannak mások is, akiket másképp kell biztosítani, például az Emirátusból, Katarból a hercegek is jönnek. Ez egy nagyon komoly feladat lesz.

Szálláshely akad elég vagy Budapesten is helyeznek el csapatokat?

Nem. Eszünkbe sem jutna Budapestről szállítani őket.

Csak azért gondoltam erre, mert a kecskeméti repülőnapon sosem elég a szállás helyben és Budapestről is ingáznak részvevők az esemény ideje alatt.

Én úgy gondoltam, hogy ez nem történhet meg. A négyes úton napi szinten ez lehetetlen. 





És hogy tudták akkor itt helyben megoldani?

Úgy, hogy a város mellénk állt. És mivel ez egy katonai rendezvény és katonákról beszélünk, akik részt vesznek benne, ezért nem szükséges 4-5 csillagos szállodát keresni nekik, katonai szállás is megfelelő. A bázisunk nem tud ennyi szálláshelyet biztosítani, ezért a város segítsége nagyon sokat jelent nekünk, mert három városi hostelben lesznek a versenyzők. A Magyar Honvédség két helyszínen biztosít azért szállást, egyrészről a 140 kiemelt vendégünknek a Béketámogató Kiképző Központban, illetve itt bent a laktanyában 30 főt tervezünk elhelyezni.

Az arab hercegeket és az észak-koreai delegációt is helyben szállásolják el ezek szerint?

Ide a bázisra nem hozhatjuk be őket, mert ez egy NATO bázis. Elszállásolás tekintetében semmiképpen, csak étkezni. A kantin csak 50 méter a kaputól oda és vissza, az útvonal biztosítva van. De például a kuvaitiaknak olyan igényeik vannak, amelyek messze túlmutatnak egy hostelen, ezért ők hotelben bérelnek szállást, mint ahogy mindig. Általában lezárnak maguknak egy hotel szárnyat és saját költségükön megoldják. 

Ha már szóba kerültek a költségek. Ez esetben a Magyar Honvédség az egyedüli költséggazda vagy civil szervezetek is beszállnak a büdzsébe?

Ez egy tisztán katonai rendezvény, így teljes egészében a Magyar Honvédség költségvetését terheli.

Milyen egyéb feladatokkal kell még számolniuk az eddig felsoroltakon kívül?

A feladatlistánk tizenhét oldalas, úgyhogy nagy mennyiségű munka van egy ilyen világbajnoksággal. Vegyük például a versenyhelyszín kialakítását, amely kapcsán a Szolnok-Szandai reptérre koncentrálunk. Ez azért van így, mert oda szabad a bejárás bárkinek, nincs belépődíj és könnyen megközelíthető a városból. Viszont ahhoz, hogy ott meglegyen a feltételrendszer, egy óriási sátortábort kell építenünk és az infrastruktúrát is ki kell építenünk, például a vizet csővezetékeken keresztül, áramot kell vinnünk oda, részben földkábeleken, részben talajkábeleken, a tisztálkodási lehetőséget is biztosítani kell, parkolókat kell létrehozni, bitumenes utat kell építeni. Ez irdatlan mennyiségű munka, amit a Magyar Honvédség önmagában nem tud megoldani. A versenyzők elkerítése és biztonsága is egy nagyon fontos dolog, hiszen nem történhet meg, hogy a versenyzők közé bemennek a nézők. És ez csak az egyik versenyhelyszín. Ott lesz kint a célbaugrás és a formaugrás földet érése, de a stílusugrás bent lesz a bázison. Ez nem nyílt, ide nem lehet bejönni a nézőknek. A bírói kiértékelő helységek is itt bent lesznek. 

A szandai versenyhelyszínen lesz valamilyen közlekedésrendészeti megoldás?

Katonai rendészek irányítják majd a forgalmat. Áthelyeztetünk egy villanyoszlopot is, annak érdekében, hogy a lehajtó utat ki tudjuk bővíteni, hogy két busz is elférjen egy időben azon a bekötőúton, azaz kétirányú lehessen a forgalom.

A szolnoki bázis alakulatain kívül lett-e bevonva más a szervezésbe, végrehajtásba a Magyar Honvédségen belül?

Alapvetően a 86. Szolnoki Helikopter Bázis szervezi a tizenegy alakulatával, döntően saját erőforrásokból. Ettől függetlenül, például híradóinformatikai, illetve szállítás és protokoll szempontból a Budapest Helyőrség Dandár is részt fog venni a feladatban. A nemzetek mellé adni kell angolul, oroszul, franciául beszélő kísérőt, akiket az ÖHP fog kijelölni a saját alakulataiból. A szállításban a Logisztikai Központ és az ÖHP is benne van. Az étkeztetés a 86-os feladatköre lesz teljes egészében. Az arculattervezésben a Zrínyi Nonprofit Kft vesz részt. Ezeken kívül még rengeteg feladat van azon a tizenhét oldalas listán.

Szóba került, hogy a szlovének biztosítanak két PC-6-ost a versenyhez. Magyar részről milyen légi járműveket állítanak a sportesemény szolgálatába?

Döntően Mi-17-esek lesznek (kettő), de volt egy kérés a CISM részéről, hogy ha lehetséges, Mi-24-esből is ugorjanak a csapatok. Nem célbaugrásra, hanem stílusugrásra használjuk majd, a költséghatékonyság miatt. Körülbelül két óra időtartamra fogunk beállítani egyet.


Akkor civil légi járművek közreműködésére nem lehet számítani.

Ez egy katonai verseny, így fel sem kérhetjük őket, de például a légtér is le lesz zárva a verseny időtartama alatt. Nyilván lennének olyanok, akik a levegőből filmeznének, de itt senki nem fog repülni rajtunk kívül, mert ha bárki megjelenne és berepülne a légtérbe, miközben ejtőernyősök ugranak, az nagyon veszélyes lenne.

Konzultáltak-e más országgal, ahol már rendeztek vb-t, hogy mik a bevált gyakorlatok és buktatók a szervezésben, végrehajtásban?

Én már kint voltam az orosz világbajnokságon 2016-ban és a németen is 2017-ben. 2016-ban még csak tájékozódtunk, versenyezni mentünk és emellett figyeltem, hogy milyen módszereket alkalmaznak. Viszont a 2017-es németországi vb idejére már eldőlt, hogy mi meg fogjuk rendezni idén és ott már célirányosan nem csak én, hanem logisztikus is és olyan ejtőernyős verseny szervezésben jártas szakemberek is voltak velem, akik kifejezetten azért mentek oda, hogy megnézzék, hogyan kell egy ilyen verseny környezetét, feltételrendszerét megteremteni. De ez igazából nem releváns, mégpedig azért, mert pontosan tudjuk, hogy milyen versenyszámok vannak és a versenyszámokat hogyan kell koordinálni, hogyan kell működtetni a versenyt. Viszont a feltételrendszerek teljesen mások egy-egy nemzetnél. Az oroszoknál például nem volt költségvetési korlát, tehát bármennyi pénz rendelkezésre állt, amit a szervezők igényeltek. A németeknél ötszázezer euróból gazdálkodhattak. Más Oroszország, más Németország és más Magyarország, mások a szabályzók. A verseny szabályainak a betartatását volt érdemes igazán megnézni, illetve ami látványos volt, az hogy például 700 főnek a szállítását hogy oldják meg, amibe mind az oroszok, mind a németek belebuktak. Ott hibáztak, hogy mindkét helyszínen hatvan illetve nyolcvan kilométerre lévő szállásról szállították a versenyzőket. Kilenc nagy busszal ment a szállítás mind a két helyszínen és nem bírták megoldani. Ezt látva döntöttünk úgy, hogy nem vagyunk hajlandóak Budapestről, de még Kecskemétről sem szállítani az embereinket, csak helyből, mert nem lehet másképp zökkenőmentesen megoldani.

Igen, erre már én is láttam rossz példákat katonai repülőnapokon.

Mi úgy látjuk, hogy két gyenge pontja van a lebonyolításnak: az egyik a szállás, a másik pedig a szállítás. Ha ezt a kettőt megoldjuk, onnantól kezdve rendben vagyunk, mert minden más másodlagos, nem okoznak olyan nehézséget. Ezért volt nekünk szerencsénk abban, hogy a város teljes mellszélességgel mellénk állt. Nagyon sok segítséget kapunk a polgármester úrtól. Két hostelt teljes egészében kiürítettek nekünk, az ott lakó diákok a nyári időszakban átviszik a holmijukat egy harmadikba. 

Ha jól értettem a beszélgetésünkből, az ötlet, hogy Magyarország is rendezzen katonai ejtőernyős vb-t, Öntől származik.

Én írtam le először az úti jelentésemben, hogy meg kellene fontolni. Erre azt a választ kaptam, hogy részleteiben szeretnék látni, hogy ha egy ilyen döntés születne, az mivel járna, mi az elképzelés, hogyan történne meg és mibe kerülne. Akkor leültünk itt nálunk, a 86-osnál és elkészítettünk egy elgondolást, egy költségvetést, amit felterjesztettünk, de ezt már két változatban, mert a szlovének már megjelentek. Így az egyik verzió az volt, hogy tisztán magyar szervezésben hogyan nézne ki, a másik pedig a szlovénekkel együtt. A honvédelmi miniszter úr az utóbbit választotta. Ezt még jobban kidolgoztuk, újra felterjesztettük és amikor elolvasta, azt mondta, hogy felhatalmazás készül. A Magyar Honvédségnek vezérkari szinten van egy olyan tisztje, aki a kapcsolatot tartja a CISM-el, ő dr. Eleki Zoltán ezredes úr és ő kapta meg azt a papírt, amivel Athénban be kellet jelenteni, hogy mi megszervezzük és végrehajtjuk a világbajnokságot. Ez egy évig tartott, amit most így gyorsan elmondtam. Onnantól kezdve egy nagyon gyors munka indult el. A szállással kezdtük, mert tudtuk, hogy ha helyben nem tudjuk megoldani, akkor nem fog menni és hamar ráébredtünk, hogy ezt a város segítsége nélkül nem tudjuk elintézni. Először azt gondoltuk, hogy megoldható itt benn a laktanyában, de elkezdtünk számolni, eljött a CISM ejtőernyős szakágának a vezetője, megnézett mindent, azt mondta, hogy nem fogadja el szállásnak, keressünk más helyszínt. Akkor jött a város. Hogy mekkora munkálatok vannak, azt jól példázza, hogy a szandaszőlősi reptéren eddig egy felszállópálya volt, ami nem elég és másik kettőt kellett kialakítani, így ott összesen már három felszállópálya van.




Mi volt a motivációjuk, ami alapján úgy gondolták, hogy Magyarországra is el kell hozni ezt a versenyt?

Őszintén szólva az embereink. Én pilóta vagyok, tehát repülök, de emellett ejtőernyővel is ugrottam. Nem sokat ugyan, tizenöt ejtőernyős ugrásom van, de mégis, valamennyire beleláttam az ejtőernyősök életébe, ez egy csodálatos hivatás és nagyon meg is szerettem. Amellett, hogy van egyfajta vonzódásom az ejtőernyőzés irányába, nálunk vannak azok az ejtőernyős versenyzők és kiképzők, akik megérdemlik, hogy egy ilyen szintű versennyel megbecsüljük őket és az ő szakmájukat. Igazából ezek az emberek megérdemlik, hogy ennyit dolgozunk értük. Ez a verseny egy olyan lökést fog adni az ejtőernyőzésnek, hogy egy generációig ki fog tartani. Megmondom őszintén, vannak problémáink az utánpótlással. Ez a verseny egy óriási lehetőség arra, hogy az utánpótlást hosszú távon biztosítsuk a szakmának. 

A döntés meghozatalában vajon volt annak is szerepe minisztériumi részről, hogy idén 100 éves a magyar katonai ejtőernyőzés?

Igazából nem. Talán inkább azt mondanám, hogy ebben az évben 170 éves a Magyar Honvédség és az ezt népszerűsítő sorozatba ez beleilleszkedett. Az első felterjesztéskor ugyan nem volt teljesen tiszta, hogy ekkora lesz, de most már látjuk, hogy nagyon nagy. Nem tudnánk még egy olyan eseményt találni Magyarországon 2018-ban, amelyen negyvennégy nemzet vesz részt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy idén ez lesz hazánk legnagyobb sportrendezvénye. Csak hát egy kicsit zárt, mert katonai.

A válogatottól milyen eredményt várnak?

Nem stresszeljük őket, már világbajnokok, nekik már nem kell bizonyítani. Semmiképpen nem akarnánk presszionálni őket, hogy nyerjék meg a hazai vb-t is, csak érezzék jól magukat, mint házigazdák. Amikor kint voltam az orosz vb-n, ők presztízskérdést csináltak abból, hogy megnyerjék a világbajnokságukat. Hát mi nyertük meg. Az bizony egy fájó dolog volt számukra. A németek is presztízskérdést csináltak ebből tavaly, de negyedikek lettek, mi a harmadikok. Én azt mondtam a srácoknak, hogy csak nyugalom. Olyan csapatokkal állnak szemben, hogy le a kalappal előttük. Kiváló eredményeket érnek el olyan nemzetekkel szemben, akiknek teljesen más feltételrendszerrel rendelkeznek. Az orosz válogatottnak például saját repülőtere van, saját helikopterekkel és merevszárnyas gépekkel és reggeltől estig minden nap csak edzenek. A mi embereink a versenyzés mellett teljesítik a katonai feladataikat: oktatnak, körkupolás, légcellás kiképzést tartanak. Ugrás tekintetében pedig a negyedét sem teljesítik annak, amit ezek az óriás nemzetek és mégis világbajnokok. Nem szabad, hogy túl nagy elvárásokat helyezzünk a vállukra, mert minél nagyobb a nyomás, annál több a hiba. Csak hozzák a szokásos formájukat. Nagyon nem is kell nyomasztani őket, hiszen nem a szél fújta a vállukra a világbajnoki érmet. A tudás bennük van, csak tegyék a dolgukat, tiszteljük, becsüljük őket. 

Ezredes úrnak milyen egyéb feladatai vannak napi szinten a verseny szervezése mellett?

Bázisparancsnok-helyettesként nagyon sok területtel foglalkozom. Az egyik terület, ami hozzám tartozik, az a pilóta alapképzés, ezen belül a könnyű repülőgépeken folyó pilóta előválogatás és a szállítóhelikopteres szakmai irány, vagyis a helikopteren történő kiképzés és műveleti felkészítés, mert Afganisztánban is vannak szállító helikoptereseink. Hozzám tartozik továbbá az ejtőernyőzés is teljes egészében, nem csak a válogatott. Ebben nem csak a körkupolás és légcellás kiképzés foglaltatik benne, hanem a pilótamentő ejtőernyős kiképzés, illetve a pilótajelöltek ejtőernyős kiképzése is. Most itt van a Közszolgálati Egyetem felderítő-szakos hallgatói csapata és az ő kiképzésükért is én vagyok a felelős, hogy az rendben folyjon. Emellett a bázis-környezetvédelmet is én felügyelem. 

A környezetvédelem alatt mit kell érteni?

Itt nagyon sok veszélyes hulladék keletkezik a gépjárműveink és a helikopterek kiszolgálásával kapcsolatban, ezek kezelése, tárolása, elszállítása. Illetve a bázison örökültünk egy szeméttelepet a régi időszakból, amikor a környezetvédelem még nem volt hangsúlyos. Egyik mostani futó projektünk, hogy ezt a szeméttelepet felszámoljuk. Ehhez utat építtetek a szentesi műszaki alakulatokkal, utána kirakjuk a konténereket, ezeket el kell szállítani majd mentesíteni, mert azbeszt alapú hulladék is van közte. Szóval a környezetvédelem kapcsán is elég sok mindennel foglalkozom.

Repülni marad azért ideje néha?

Sokkal kevesebbet, mint szeretnék. Múlt évben harminc órám volt összesen, de nekem már nem kell sokat repülnöm, mert nem ez a feladatom. Azoknak kell sokat repülni, akik Afganisztánba járnak. Amikor Afganisztánba mentem, akkor én is nagyon sokat repültem. Vagy például a mai nap folyamán két helikopterünk kiment Portugáliába egy nagy gyakorlatra a legdélebbi részére. (Azokat láttuk is reggel a vonatról – a szerk.) Két napon keresztül repülnek kifelé. Tizenkét óra oda, tizenkét óra vissza és ott pedig az EDA-nak, azaz az Európai Védelmi Ügynökségnek az éves nagy gyakorlatán vesznek részt, másik kilenc nemzettel együtt. Ezeknek a gyakorlatoknak a szervezése is hozzám tartozik. 

És mondjuk, ha ne adj Isten még árvíz is lenne, akkor gondolom, az még plusz feladatokat jelentene.

Persze! Minden szállítóhelikopteres művelet hozzám tartozik, úgyhogy ha árvíz van, akkor az valóban még plusz feladat. Idén március előtt volt egy nehéz időszak, de már túl vagyunk rajta. Akkor azt mondták az árvizesek, hogy bármi lehet, de végül is megúsztuk egy hosszan tartó magas vízállással. Mostanában ez úgy szokott történi, hogy március 15-én mindig havazik, két hét múlva pedig már jó idő van. Az a probléma, hogy emiatt hirtelen kezd el olvadni a hó. Valahogy nincs tavasz, csak egyből nyár. 

Gyakran utazik külföldre is?

Folyamatosan járok előadni konferenciákra. Tavaly májusban voltam például egy hónapon belül Athénban, Rómában és Frankfurtban is. Egy hónapja Washingtonban voltam. 

És emellé még bevállalta a vb szervezést is…

Megérdemlik a srácok és az egész szakma. 

Ennél nem is kellett jobb zárszó és mindent meg is kérdeztem, amit szerettem volna, így elindultunk Mi-17-est fotózni.









Közben csatlakozott hozzánk Bánszki Tamás is, a válogatott tagja és edzője és sajnos a riport szempontjából rossz hírt hozott. Ugyan már elmúlt 11 óra, de aznap még nem tudtak ugrani az erős szél miatt és sajnos az időjárás előrejelzés egész estig nem jelzett pozitív változást. Így jobb híján átmentünk az ejtőernyő hajtogató épületbe, ahol tétlenségre kényszerítve időztek a csapattagok. Viszont így legalább nyugodtan tudtam beszélgetni velük, elindult az idei szezonra vonatkozó, jókedvű esélylatolgatás, amelyhez az ezredes úr is csatlakozott. Azért látni a srácokon, hogy izgatottak, mert ugyan szórták a 0 és 1cm-es ugrásokat az előző heti edzésen, azért ez egy sűrű év lesz számukra a hat nemzetközi világkupa eseménnyel, az itthoni katonai és a bulgáriai civil vb-vel együtt. Csapattársuknak, Asztalos Istvánnak bőven akad dolga az ezekre történő regisztrációkkal.

Varga Tamással, a válogatott egyik tagjával, egyéniben szerzett kupai előtt

Még több díj


Ezek is Varga Tamás érmei

















Hárman a válogatottból, a bal szélen Varga Tamás, középen Hirschler Gábor, a jobb szélen Bánszki Tamás Bali Tamás ezredessel


Ugróruhák



Találkoztunk az utánpótlás két lelkes tagjával, Horváth Ferivel és Boros Attilával is. Feri már nem annyira junior, hiszen két éve válogatott kerettag. Amikor arról kérdeztem őket, hogyan kerültek a sport közelébe, kiderült, hogy gyakorlatilag már gyerekkorukban elköteleződtek, hiszen mindkettőjük édesapja ejtőernyőzik. Jelenleg szerződéses katonaként, hajtogató beosztásban dolgoznak és igyekszenek minél többet ugrani, idén eddig már nyolcvanat sikerült is nekik fejenként. Örülnek, hogy a világbajnok csapat tagjaitól leshetik el a tudást, sportfelkészítésükkel közvetlenül Olenyik Roland (egykori válogatott csapattag) foglalkozik. Katonai pályájukat illetően az ejtőernyős oktató képesítés megszerzése a cél.

 
Boros Attila és Horváth Ferenc

Itt számunkra be is fejeződött a nap, hiszen a cudar időjárásnak köszönhetően ugrást nem tudtunk fotózni, de bízom benne, hogy az augusztusi, szolnoki vb előtt még lesz alkalmam (jó) hírt adni a srácokról.





Organization of the Hungarian military parachuting world championship event – interview with Colonel dr. Tamás Bali

Text: Gabriella Gulyás, photos: Nándor Emil Dudás


I’ve been always interested in the background of organizing a big event – it’s a professional harm to me -, because I know how perfectly coordinated team work and high level problem solving skill are necessary to it. In my work so far, I could participate in the preparation and the implementation of some smaller or bigger company events, and as a journalist, I attended a lot of well or not so well organized international autosport and military programme. In fact, once my curiosity came up to that I applied for a civilian volunteer position at the military air show at Kecskemét ten years ago. It was an unforgettable experience to see it from inside and participate in the protocol duties, thanks to the professional organizers then. When I had a talk with Tamás Bánszki, member of the Hungarian military parachuting team, about their training for the 42th Parachuting Championship in Hungary in August, I mentioned to him, that I would be happy to learn more about the background work of this event too. He advised to turn to Colonel dr. Tamás Bali, because he’s the head of it. So Emil and I visited him at the 86th Szolnok Helicopter Base, where he serves as a deputy base commander. During our conversation, he told us many interesting backstage secret about the preparation, the attendees, and his motivation and gained an insight into his busy workaday duties as well. After the interview, we could take photos of a renewed Mi-17 under the weekly check. We met the parachuting team and the new talents although not at the planned place but in authentic surroundings.

Let’s see the interview with the Colonel.





Has Hungary ever had a similarly big parachuting event like this?

Not a military one, but there was a civilian, but much smaller than ours. Taking the preliminary applications, we have 42 countries altogether, but the registration is not over. There are nations who represent themselves with judges. Even the team of Peru, Chile, Bolivia, Ecuador, Venezuela, the United Nations, Qatar is going to travel here.

Is the world championship based on invitational system?

Military sports and parachuting among them belong to the International Military Sports Council (CISM), which has 170 member countries. When a nation decides to organize a military sport event, it annunciates it at the yearly congress of CISM. It happened like this in our case too, we announced it 2017 in Athens, that we are planning the organization and implementation of the world championship, here in Hungary. The negotiations have started right after it. Other nations, for example Slovenia, weren’t able to organize this event individually, so they asked us to organize it together. It will be held in Hungary from Hungarian resources, they give two PC-6 aircraft.

As far as I know, this type is used at the Slovenian and Austrian Parachuting World Cup Series (PARAWCS) events too.

Yes, indeed.

It surprising to me, that this event will be commonly organized.

Commonly, but we have more to do, they give only these aircraft. It was a long and complex process to get here. Our parachuting team became world champion in accuracy landing in Russia 2016. When it happened, we have to write a report about it to the leadership of Hungarian Army, in which I wrote down, that the decision makers should consider the organizing of a world championship event in Hungary too, as we do this sport at a high level. It was a very serious decision, so it took a long time to make it. We had to do concepts with budgets and it took a year while the Minister of Defense made the decision and gave us the authorization us to announce the organization of the 2018 parachuting world championship in Athens.

You mentioned, that not every country is capable to hold a word championship. I guess, it has technical and other kind of criterions to do it. What does a country need to be on this list?

They need planes and helicopters first of all which ensure the implementation.


The colonel’s mobile phone is ringing, he apologized, but he must take this call. A colleague calls him regarding the organization.


Is see, that you are really busy with it.

Yes, the parachuting world championship rules my life these days.


So you obviously won’t go to holiday this summer.

I’ve just come back from holiday, but it didn’t have a sense, as I spent four hours each day with e-mailing with the participating nations and the parachuting division of CISM, where the leader is the Austrian Col. Gernot Rittenschober. We’ve been in a continuous discursion.

Returning to the topic, how does CISM decide about which country is capable to hold a world champion event. Aircraft are essential. Military parachuting has three parts: accuracy landing, formation skydive and style jump. (Accuracy landing means jumping out from 1.000 meters, touching a coin-sized spot on the ground with the heel as close as possible, formation skydive is about the jump of more paratroopers who have to cling together in strict formations during free fall. They get points by their preciseness and fastness. In style jump, only one person jumps out from 2.000 m doing an air ballet with pre-determined spins and sommersaults during free fall. Also the accurate performance and quickness what count. – the editor)


Good to hear, that the race program includes all of them. I know, that the Hungarian national team competes only in accuracy landing, but I saw a red style jump dress in their rest tent, when I visited them many years ago.

That was Tamás Bánszki’s suit for speed free fall, which is not part of the military parachuting world championship, but Tamás is the Hungarian champion in it.

Turning back to the criterions, they checked, that we have the territorial conditions for all of the three part of the competition. Obviously, we have everything for accuracy landing. Formation skydive doesn’t require too big technical background, because they film it in the air, the cameraman jumps out together with the team, and rating is based in the video footage. CISM checks if we have everything for the rating on the ground. We need a software to it, which is developed is South-Korea and we rent it from them. They supply it with a region code, so it works only at this race and this region. Style jump is even more difficult. It is recorded from the ground with a special camera, which we don’t have, so we asked the Germans to give us some. It was a long process to organize it. The leader of the parachuting division of CISM had been following it – we had to inform him about everything – he saw that I agreed with the Germans, so we could say then, that we’ve ensured the technical background to the three part of the competition.

Can you test these devices before the event?

Yes, of course. The teams will arrive on the 6th of August, start the jumps and we make a prolusion two day later at the Szolnok-Szanda airport.

Beside it, we had to make a written statement to CISM, that we ensure the system’s logistical and infrastructural conditions as well, which is very complex with the 44 countries and 700 persons so far.


It is almost the size of the Kecskemét Military Air Show as for the number of participants.

Yes, and it will be even more, because the Indonesians also registered and even North-Korea said, that they would come, but hasn’t applied yet.


It’s a big thing from a military diplomacy point of view, but I guess, that it won’t be easy to secure them.

There are others who need special guarding: the princes will come from the Emirates and Qatar. This is going to be a serious task.


Do you have enough accommodation in Szolnok or you are going to house some in Budapest as well?

No way, we won’t transfer them from Budapest.

I thought, because at Kecskemét Air Show, there is not enough accommodation locally usually, so the organizers use the hotels in Budapest.

It cannot happen. It would be impossible on route 4 on a daily basis. 

How could you solve it here at Szolnok?

The city supports us. This is a military event, the participants are soldiers, so they don’t need 4-5 stars hotel rooms, military accommodation is also fine. Our base is not able to ensure enough place, so the city’s help means a lot to us, because the competitors will be in three hostels. The Hungarian Army covers accommodation at two places, in the Peace Support Training Centrum for the 140 VIP guests and we are planning to place 30 persons at the base.

So accordingly to it, you accommodate the Arabian princes and the North-Korean delegations locally.

As it is a NATO base, we are not allowed to let them in, except the catering, because the canteen is only 50 m far from the gate and the route is secured. But the Kuwaiti for example, has special requests, so they arrange hotel rooms for themselves as always. Usually they book a whole hotel annex from their own budget.  

As for the budget, is Hungarian Defense Forces the pays the costs alone or are there civilian organizations who give money?

It’s clearly a military event, so it completely charges the Hungarian Army’s budget.

What other tasks do you have to count in addition to those above mentioned?

Our to-do-list is a 17 pages document, so we have a lot of work with the world championship. Taking the development of the race venue for example, in which we focus on the Szolnok-Szanda airport. We chose it, because it has free entry and can easily accessible from the city. But in order to ensure the conditions there, we need to build a huge tent camp and also the infrastructure for example the water with pipeline, the electricity with underground and ground cables. We also have to ensure the toiletry facilities, build parking places and bituminous road. It’s a huge work, what the Hungarian Army cannot solve alone. The separating and security of the competitors is also very important, because it cannot happen, that the spectators enter the competitioners’ zone. And it’s just one of the race venues. The accuracy landing and the formation skydive landing zone will be there, but style jump will be at the base. It’s not open for the public. The judicial evaluation offices will be also here. 

Will be traffic management at the Szolnok-Szanda airport race venue?

Military policemen will manage the traffic. A pylon will be moved in order to expand the access road to make enough place for two buses in the same time and for bidirectional traffic.

Are any other military units involved in the organization and implementation?

Basically, the 86th Szolnok Helicopter Base organizes it with its eleven units, decisively from our own recourses. Nevertheless, as for information technology, transportation and protocol point of view, the Budapest Garrison Brigade will participate in the work. We have to give English, Russian, French speaking attendant for the nations, whom will be appointed by the Hungarian Defense Forces Joint Forces from its own units. Catering will be our duty. Zrínyi Nonprofit Ltd. is taking part in the event’s identity design. There are so many things to do beside these.

You mentioned, that Slovenia will support the event with two PC-6s. What aircraft will the Hungarian Army is going to use?

Mainly with two Mi-17s, but there was a request from CISM to ensure a Mi-24 for the jumps. We are going to use it for style jumps, because of cost efficiency. It will be only two hours approximately.





So you cannot count with civilian aircraft.

 It’s a military competition, so we cannot involve civilian planes, but the airspace will be closed during the race anyway. There might be some who would film it from the air, but nobody will fly here except us, because if somebody would appear and fly into the airspace during the jumps, that would be very dangerous. 

Did you consult with other countries who held a world championship already about their best practices and weak points in organization and implementation?

I attend the Russian and the German world championship in 2016 and 2017. We just orientated in 2016 we went there to compete and I observed what methods they use. But by 2017, we had already decided, that we will organize the race this year, so we went there to examine how to establish the conditions of a race like this. But it’s not really relevant, as we know the competitions and how to coordinate it, how to operate the race. However, the conditions are different at each nation. There wasn’t a cost limit at the Russians, so they could spend any money what the organizers needed. The Germans had a 500.000 EUR budget. Russia, Germany, Hungary and the regulators are different. It was worth to see how they keep up the rules of the competition. It was also interesting how they solve the transportation and the accommodation of 700 persons – both the Russians and the Germans failed. They made a mistake when transported the participants from 60 and 80 km far accommodation. They both used nine buses, but they couldn’t solve it even so. We saw it and decided not to transport the teams from Budapest or even Kecskemét, because otherwise we cannot manage it smoothly.


Yes, I saw bad examples for it at some military air shows.

We see two weak points in implementation: accommodation and transportation. If we solve these two, then we are OK, because everything else is secondary, doesn’t make difficulties. That’s why we are very lucky to have the city’s support. We got a lot of help from the mayor. They vacated two hostels for us, the students will move their things to a third one in summer. 

If I got it right, the idea to host a military parachuting world championship is yours.

I wrote it first in my report, that we should consider it. I got the reply, that the leadership wants to see its details of the motion, how can it happen and the cost as well, before the decision. Then we sit down here at the base and made a plan, a cost estimation, what we submitted, but in two versions, because the Slovenians has appeared. So one of the versions was, that how it would be in Hungarian organisation only and the other with the Slovenians. We sent it to the Minister of Defense, who chose to organise it together with the Slovenians. We worked it out better, we submitted it again, he read it and said: an authority will made. Hungarian Army has an officer in the leadership, who keep contact with CISM, Col. dr. Zoltán Eleki. He got that document what authorized us to announce in Athens, that we organize and implement the world championship in 2018. It took a year what I tell you quickly. A very fast work started from now on. We started with the accommodation, because we knew, that if we cannot solve it locally, then it won’t work. We realized soon, that we are not able to manage it without the help of the city. We thought first, that we can solve it at the base, but we started to calculate, the leader of CISM’s parachuting division has come, checked everything and told us to find another place. Then the city came. Showing the size of the preparations, it’s a good example, that there was only one runway at Szolnok-Szanda airport, which is not enough, so we had to build two other one, so there are three runways altogether.




What was your motivation to host this competition in Hungary too?

Honestly, our men. I’m a pilot, so I fly, but I have some parachuting jumps as well. Not so many, only 15, but could look into the paratroopers’ life. It’s an amazing profession and I love it. Besides that I had some orientation to parachuting, we have those parachuting competitors and trainers who well deserve to appreciate them and also their profession with a competition like this. They really well deserve to work for them a lot. This competition will give such a boost to parachuting what lasts for the next generations. I tell you the truth, we have problems with the succour. This world championship is a big opportunity to ensure new blood for this profession in a long term.

Did it affect the decision of the Minister, that Hungarian military parachuting celebrates its 100th anniversary this year?

Not really. I would rather say, that the Hungarian Army is 170 year old in 2018 and this event fits to its programme series. It wasn’t clear at the first submitting, that it will be so huge, but now we can see it. I couldn’t find a similarly big event in Hungary in 2018. So we can say, that this will be the biggest sport event in Hungary in 2018. Although it’s a bit closed, as it’s military.

What result do you expect from the Hungarian team?

We don’t put stress on them, they are already world champions, so they don’t need to prove anything. We don’t want to force them at all to win at home too, we let them to enjoy it as hosts. When I was at the Russian event, they made a prestige question from winning it. We won it. It was painful for them. Germans do the same at their home event last year, but they finished 4th, we got the bronze medal. I told the team to take it easy. They have to compete against so strong nations, that they deserves respect. They reach excellent results against such countries who have different conditionals. The Russian team has an own airport with own helicopters and planes and they can train all day, every day. Our men do their military duties, train soldiers. They can jump only the 25% of the other nations’ and they are world champions. We don’t want to put too much expectation onto their shoulders, because as the press is growing the fault is more. They just need to bring their usual shape. They don’t have to stress them at all, as not the wind blew the world champion title onto their shoulders. The knowledge is in them, they just need to do their job, we appreciate them.

What other duties do you have on a daily bases besides competition organizing?

As a deputy base commander, I’m responsible to many fields. One of these is pilot basic training, the light aircraft pilot pre-selection and the transport helicopter professional direction, the training on helicopter, operational preparation, because we have transport helicopter pilots in Afghanistan as well. Parachuting is also one of my duties as a whole, not just the national team. Round diving and airplane parachuting training, pilot-saving parachuting training and pilot candidate training are also part of it. Now we host the National University of Public Service’s reconnaissance students and I’m responsible to their training too. Besides these, I supervise the base environmental protection as well.

What do you mean under environmental protection?

A lot of hazardous waste is generating here, because of the support of our vehicles and helicopters. We need to handle, store and transport it. We also inherited a landfill from that times when environmental protection was not so emphasized. One of our running projects is to liquidate it. We made a road make for it with the technical team of Szentes, we place the containers, then we need to transport and decontaminate it, because it contains some asbestos. So I have a lot to do with the environmental protection.

Do you have time to fly?

I have less than I would like to have. I had 30 hours last year altogether, but I don’t need to fly a lot, because it’s not my job. Those must fly a lot who serve in Afghanistan. When I went there I flew more. Or for example two of our helicopters went to Portugal to a big military exercise to the south part of the country. (We saw them from the train when we were near to Szolnok. – the editor) They are flying two days outwards. Twelve hours there and twelve hours back. They participate in the yearly big exercise of EDA (European Defense Agency) with other nine nations. The organization of these exercise participations is also one of my duties.

Flooding would even increase your duties I guess.

Yes, indeed. I’m responsible to every transport helicopter operation, so flooding means additional duties. We have a tough period in March, but we are over it. Experts said then, that anything can happen, but there was nothing more than a long high water level. This is usual these days, we have some snow in March, that the weather change to warm soon. The snow is melting suddenly. Somehow there’s no spring just summer immediately. 

Do you often travel abroad?

I’m constantly going to conferences to lecture. For example I was in Athens, Rome and Frankfurt during last May. A month ago I was in Washington.

And you wanted to organize a world championship besides it.

The team well deserves it and this profession too.

That was good closing remarks and I asked what I want, so we went to see the Mi-17.














Tamás Bánszki, the member and trainer of the team joined us in the meantime and brought bad news from the view of the report. It was after 11 o’clock, but they couldn’t jump that day due to heavy wind and the weather forecast didn’t predict a positive change.  Without a better option, we went to the parachute folding building, where other team members spent time forced to inactivity. However I could talk with them undisturbedly, a cheerful chance pondering has started and the colonel joined us in it. I saw, that they excited, because even though, they jumped many 0 and 1 cm, but this season will be a really busy one for them with the six world cup event, the military and the civilian world championship in Bulgaria. Their teammate, István Asztalos has a lot to do with these registrations.

With Tamás Varga Team member and his individually won cups


More cups


These are also Tamás's medals






















Team members Tamás Varga on the left, Gábor Hirschler in the middle and Tamás Bánszki on the right with the colonel




























Jump suits





We met the young guns too, Ferenc Horváth and Attila Boros. Ferenc is not that junior, as he’s been member of the team for two years. When I asked them how to find this sport, it has turned out, that they were engaged in their childhood, as both of their father is parachuting. They serves as contracted soldiers, in a parachute folding position and they try to jump as much as they can, they could 80 so far this year. They are happy to learn by watching the world champion team, their training is in the hands of Roland Olenyik, former team member. As for their military career, they want to get the parachuting trainer qualification.


The youngsters: Attila Boros és Ferenc Tóth

The program ended for us, we couldn’t take photos of jumps thanks to the bad weather, but I hope, that I can tell you good news about the guys before the world championship in August, Hungary.  




2018. május 10., csütörtök

Busz expo Zsámbékon

Kísérőszöveg: Gulyás Gabriella, fotók és képalák: Kovács Béla

Április 25-én busz expót tartottak a zsámbéki vezetéstechnikai központban. A rendezvény, amely egyben személyszállítási szakmai konferencia is volt, leginkább a lehetséges vásárlóknak, azaz cégeknek, közlekedési társaságoknak szólt, de az egyéni érdeklődők (azaz a leendő utasok) is ingyenesen megtekinthették a gyártók által kiállított járműcsodákat. Béla barátom is kilátogatott és megörökítette a legfőbb látnivalókat. Rendszeres helyi utasként bízom benne, hogy a jelenleg a környéken közlekedő végletekig lestrapált, rozsdás King Longokokat (lásd utolsó kép) is hamarosan hasonlóan szép járművekre cserélik majd, mert bár ugyan ez Budapest agglomerációja, az ország leggazdagabb településeivel, az országot járva azt tapasztaltam, hogy máshol ugyanennyi viteldíjért összehasonlíthatatlanul modernebb, tisztább, megbízhatóbb buszok közlekednek a helyközi járatokon.

Na de jöjjenek a fotók, Béla hozzáértő tolmácsolásában.






A Volánbusznál egy éve forgalomba állított Volvo 9700-as...



... és utastere. (Szerintem pont ilyennel utaztam Budapestről Egerbe pár hete. Egy álom! - G.G.)

A Volvoval közösen kiállított Currus ...



... és utastere.



Scania Irizar i6


Az Anadolu Isuzu legújabb fejlesztésű busza, a Visigo is bemutatkozott














Az FTC új csapatszállító busza, az 59 személyes Neoplan Tourliner P-22-es



A tesztpályán mindössze két jármű körözött, melyekkel az érdeklődők egy rövid utazás keretében ismerkedhettek. Az egyik a képen látható MAN Lion's Coach volt



























A Kapos Járműgyártó és Javító Zrt. az Iveco Compacto 2-essel képviseltette magát



























Az Északnyugat-Magyarországi Közlekedési Központ (ÉNYKK) Iveco Trakker 450 típusú vontatója




























A Modulo M168d típusból a BKV Zrt. harminc darabot rendelt, ezek közül az első két példány már forgalomba állt 




























Szintén a Modulo újdonsága volt a tavalyi fejlesztésű C88G



























A látogatók a Déli pályaudvartól ezzel a Mercedes Tourismóval is eljuthattak a rendezvény helyszínére



























Részlet a kiállítói pavilonból - VDO Tachográfok


Az idei Busexpot is több veterán jármű színesítette. A képen a legendás farosok sorfala látható egy kakukktojás Ikarus 256-ossal



























Latvija RAF-2203



























A BKV Zrt. nosztalgiajárműve, az Ikarus 180-as



























Az Ikarus 180 utastere ...



























... és vezetőfülkéje





























Szakadt King Long Zsámbékon