Redbull hangár

Redbull hangár

2017. november 11., szombat

Vízi parádé a Tiszán – Látogatás a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél


Szöveg és videók: Gulyás Gabriella, fotók: Dudás Nándor Emil







Ez a történet úgy kezdődött, hogy Emil nyár végén kitalálta, ő vízen átkelő katonai járműveket szeretne fotózni és úgy rémlett neki, hogy szokott lenni valamilyen folyami gyakorlat a Magyar Honvédségnél ilyenkor ősszel. Miután engem is érdekelt a téma és az utóbbi időben amúgy is kizárólag a légierő gépei képviselték a katonai jármű témát a blogon, utánajártam a dolognak. A HM sajtóosztályával egyeztetve kiderült, hogy hadgyakorlat ugyan nem, de kétéltű és vontató motorcsónak vezető képzés lesz a szentesi műszaki ezrednél, a tiszai vízi gyakorló téren, ha ez nekünk megfelel, ámbár talán nem annyira látványos esemény. Mi azonban bizakodóak voltunk és határozattan jeleztük részvételi szándékunkat. Jól döntöttük. A hídépítő zászlóalj katonáinak részvételével olyan képesség bemutatóban volt részünk, ami szerintem lepipálta a legutóbbi augusztus 20-i, budapesti vízi parádét. Csak kapkodtuk a fejünket. Riportunkban igyekszünk visszaadni az élményt verbálisan és vizuálisan is.







Könnyen lehet, hogy a II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred katonáival vagy munkájuk eredményével sokszor találkoztatok már, csak éppen nem tudtatok róla. Ők azok, akik a zacskós vizet osztják a nagyobb nyári honvédségi rendezvényeken (ez a víztisztító század érdeme), a Red Bull Air Race-en a szlalom kapukat építik (lehorgonyzott ponton elemekre). Évekkel ezelőtt a Parlament előtti pontonhidat is az ezred katonái létesítették, az árvízi védekezések során a vontató motorcsónakokkal mozgatott hídelemeken a homokzsákokat hordják. Azokat a PTSZ járművezetőket is ők képezték, akik a legendás márciusi hófúvásban az úton rekedt autósokat mentették, emellett a műszaki határzár építésében is oroszlánrészük volt. Egyszóval mindenhol ott vannak, de munkájuk háttértámogató jellege miatt nincsenek a reflektorfényben. Mindezt profin, precízen és elhivatottan teszik, ahogy arról a szentesi Tisza-parton mi is meggyőződhettünk.

Az őrnagy úr a jelzőzászlókkal





A helyszínen dr. Kállai Ernő őrnagy, a hídépítő zászlóalj új megbízott parancsnoka fogadott minket, aki a víztisztító századnál is szolgált sok éven keresztül. Mint később kiderült, a teljes körű képesség bemutatót neki köszönhetjük, mert új vezetőként ismerni akarta az összes szóba jöhető feladatot. Kompparancsnokként irányította négy összekapcsolt PMP szalaghíd elem mozgatását. Ezek egyenként 20 tonna terhet tudnak vinni, így ez az összeállítás 80 tonna szállítására volt alkalmas. Árvízi védekezésben homokzsákokat is el tudnak vele juttatni a gátakhoz vagy akár járműveket is, ahogy ezt egy tíz tonnás Kraz teherautóval demonstrálták. Felhajtott a parthoz két másik teherautóval rögzített kompra, a hídelemeket eloldották, majd a KRAZ egy gyors nekilódulással és satufékkel lökte el a vízi alkalmatosságot a szárazföldtől.














Videó is van róla:


Havasréti Tibor főhadnagy, aki nem mostanában kezdte a hídépítő szakmát, azt is elmesélte, hogy akár darut is szállíthatnak rajta és búvár munkakompokat is építenek tárgyak kiemeléséhez vagy tűzszerész munkákhoz. Ez megerősítette abbéli sejtésemet, hogy az MH1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezreddel is sokszor dolgoznak együtt. Már csak azért is, mert katonai búvárképzés egyedül Szentesen zajlik az országban. Búvárok itt is voltak, a képzés biztosítása miatt.










Számomra meglepő volt, hogy milyen gyorsan tolják, pörgetik-forgatják a hídelemeket az egyik motorcsónak előremenetbe, a másik hátramenetbe kapcsolásával, völgymenetben, azaz sodrásirányban és hegymenetben, azaz sodrás ellenében is. Állítólag ezt maximum 10 km/órával teszik, de határozottan gyorsabbnak tűnt.
Szerintem ez a videómon is látszik:


Ezekből az elemekből a Tisza ezen szakaszán mindössze két óra alatt tudnának pontonhidat építeni. Összekapcsolásukat a szárazföldön kezdik gyakorolni, a laktanyában létesítettek e célra egy „ponton ringató” nevű helyet. A PMP szalaghíd kezelő kiképzés maga három hét, amiből egy hét az elmélet. Úszástudás nem szükséges, ám mentőmellényt kötelezően hordani kell. Mi is kaptunk, amikor vízre szálltunk, de abszolút eszembe se jutott, hogy szükség lehet rá, olyan simán mozgatták alattunk a hídelemeket. Még a szétkapcsolásnál sem kellett kapaszkodni. 




Ez nem működhetne a vontató motorcsónakokkal történő jól koordinált munka nélkül. Egy-egy ilyen BMK-130 M vontató motorcsónak két összekapcsolt hídelemet tud egyedül mozgatni, de ez már a haladó szint, ahogy azt Halász Arnold őrmestertől megtudtuk. Ő maga már több mint 10 éve vezet ilyen járművet és oktatóként vett részt a képzésen. Az alapképzés hat hetes, amelynek során megtanulják a szükséges manővereket, alapfeladatokat és megszerzik a vízi jártasságot. A BMK-130 M egy érdekes jármű, mert csónak létére két kereke is van. Ezek mankókerekek, amik a szállítást könnyítik meg. Csak hozzákapcsolják egy ZIL-131 teherautóhoz és már vontathatják is bárhova, nem szükséges tréler. A vízrebocsátás után pedig egyszerűen felhajtják őket. Motorja egy szállító repülőgép indítómotorjaként is funkcionált, ezért ugyan nagy sebességre nem képes, viszont erős nyomatékkal rendelkezik, ami ideális a négy tonnás hídelemek gyors mozgatásához. Ennek a motornak sajátossága, hogy amikor üresből feljebb kapcsol a vezetője, akkor fel kell pörgetni és egy nagy rántással lódul neki a motorcsónak.















Miközben mi a hídelemeken álltunk, a PTSZ-ek úgy siklottak be a vízbe és köröztek körülöttünk tisztes távolságban, mint az éhes krokodilok, ám azoktól eltérően nem annyira lopakodó üzemmódban közlekednek, inkább zakatolva és a dízelfüstöt pöfögve. Szinte hihetetlen, de nyolc hét alatt meg lehet tanulni vezetni ezeket a kétéltűeket (hivatalos nevükön közepes lánctalpas úszógépkocsikat) – bár a B-s jogsi és a vízi jártasság szükséges a képzés megkezdéséhez (az utóbbi amúgy mindenki másnak is a hídépítőknél, aki bármilyen okból vízen dolgozik). Ahhoz képest, hogy a jelen lévő hallgatóknak ez még csak a második napja volt a vízen, igen ügyesen mozogtak vele a Tiszában. A képzés első felében az elmélettel foglalkoztak és már a szárazföldi vezetési gyakorlaton is túl voltak. Ahogy azt megtudtuk, napról-napra bátrabban, gyorsabban közlekednek ki és be a vízbe. Egyébként ez a jármű is irtó stabil és biztonságos a vízen (szárazföldön nem mentünk vele túl sokat), nekem több bizodalmam volt hozzá, mint a budapesti városnéző vízibuszhoz – abba sosem mernék beülni, rossz nézni, ahogy billegtetik a hullámok. A PTSZ-en elfér a ZIL-131 vagy a Kraz 255B teherautó is, de akár mentőautót, homokzsákokat, haszonállatokat vagy akár 70 katonát teljes felszereléssel is tud szállítani, ha a szükség úgy kívánja. Szárazföldön öt, vízen tíz tonnával terhelhető. Képzés átlagban kétszer van egy évben, ez alkalommal csak az ezredtől vett részt hat hallgató. Érdekesség, hogy a megszerzett PTSZ vezetői engedély három évig is érvényes mindenféle szinten tartó gyakorlás nélkül.

















Egy kis ízelítő abból, milyen érzés a vízen utazni velük - szigorúan hanggal!:




A kiképzésen résztvevő járművek ugyan nem a legmodernebb technikát képviselik (a hatvanas években tervezték ezeket a típusokat), de jó állapotban vannak, látszik, hogy rendesen karban tartják őket.  Sőt, kompatibilisek is egymással, hiszen mindegyik egykori szovjet fejlesztés. És egyformán piszkosul hangosak, egyik fedélzetén utazva sem könnyű interjút készíteni. A diktafont teljesen feleslegesen hoztam, használhatatlan volt ilyen zajban - éljen a jó öreg jegyzetfüzet! Amikor meg próbáltam túlkiabálni a dübörgő gépeket, kicsit megköhögtetett a dízelfüst. Ez nem panasz, bírom az ilyen klasszikus terepújságírást és amúgy is, ha mondjuk a Moszkva téren állunk egy órácskát, akkor is kaphatunk ilyen zaj- és CO2 terhelést. Csak az nem ennyire izgalmas.
Mint például amikor a hídelemeket rakják le a vízre és emelik ki:











Kiemeléskor kicsit megakadt a hídelem a part betonszegélyében, ezért ágaskodik a Kraz

A nap végén megállapítottam, hogy ismét találtunk egy olyan helyet, ahová érdemes visszatérni, hiszen ugyan sok mindent láttunk, de tudjuk, hogy vannak még érdekes tevékenységek az ezrednél. Lehet, hogy módosítom a Wings and Wheels mottóját „ Minden ami repül, minden ami gurul – és úszik”-ra. 😁


Köszönjük a lehetőséget és a szervezést a HM sajtóosztályának, Tabiné Darabos Anna őrnagynak, az ÖHP kommunikációs részlegétől, Csordásné Nehéz Zsuzsanna századosnak a szentesi ezred kommunikációs tisztjének, profi interjúalanyainknak, valamint az kiképzésen jelenlévő összes résztvevőnek, hogy betekintést engedtek munkájukba.




Water parade – Visiting the MH 37. II. Rákóczi Ferenc Engineer Regiment


Text and videos: Gabriella Gulyás, photos: Emil Nándor Dudás





This story started with Emil’s wish, that he would like to take photos of military vehicles crossing a river. He remembered, that the Hungarian Army holds an exercise like this in autumn usually. This topic arise my attention too and only the jets represented the military vehicle on the blog recently, I decided to look at it. Negotiating with the army’s press department, it has turned out, that there’s no big military exercise in the near future, but an amphibian and tow motorboat driver training is held at the technical battalion of Szentes on the river Tisza water exercise area if it is fine for us, but maybe it is not a spectacular event. We were optimistic and we definitely indicated our intention to participate. And we were right. We saw a skill demonstration with the soldiers of the regiment, what was better than the water parade on 20th August at Budapest. We do our best to demonstrate this unique experience verbally and visually.






It can happen easily, that you all met this regiment’s soldiers or saw the result of their work without knowing it. They are who hand out bagged water at summer military parades for civilians (it’s the water clearing squadron’s merit), build the slalom gates for the Red Bull Air Race, established the pontoon bridge on river Danube. They float sandbags with these steel pontoon elements to the dams during the flood rescue. They trained those PTSZ drivers, who rescued the car passengers in the legendary big snow a few years ago in March, beside it, they had a major part in building the fence at the south country border. So they are everywhere, but never in the spotlight due the supporting -nature of their work. They do it professionally, accurately and vocationally as we made certain of it at the riverbank.


The Major with the signal flags





Major dr. Ernő Kállai, the new accredited commander of the bridge builder battalion received us at the venue, who were at the water clearing regiment as well before. It has turned out later, that we could thanked the impressive skill demonstration to him, as he wanted to learn all the tasks what the soldiers do to know what he can require from his subalterns. He directed the moving of four connected PMP ribbon bridge elements as a ferry commander. Each of them can carry 20 tons, so this composition can do 80. They can move not only sandbags with it, but vehicles as well, as they demonstrated it with a Kraz. It drive up to the ferry which was fixed to with two other lorries to the shore and as it was let of, the Kraz give some speed, braked heavily and made the ferry move this way.















There's a video about this process:



First Lieutenant Tibor Havasréti, who began the bridge builder job years ago, told us, that the ferry can carry even a crane for lifting out objects and can be used as a workplace for scuba divers. It confirmed my suspicion that they are in a tight relationship with the bomb-disposal experts. The other reason of it is that military scuba diver training is held only at Szentes Base in Hungary. Scba divers were here too to secure the training.
















It was surprising to me how fast they tow, spin and turn the ferry elements with the motorboats even against current. Allegedly, its maximum speed is only 10 km/h, but it seemed definitely faster to me.

I think, it can be seen on my video:



It would take only 2 hours to them to build a whole bridge here on this part of river Tisza. They start practicing the connection on ground at the base, where special place was installed for this purpose, called the “pontoon rocking”. The PMP ribbon bridge operator training is three weeks altogether with one week theoretical education. Swimming knowledge is not necessary, but wearing a life vest is compulsory. We also got one when we were onboard, but I didn’t think, that I would need it, as they moved the pontoon so smoothly under us. We don’t need to hold on even during the disconnection procedure.











The good coordination with the motorboats is essential to it. A BMK-130 M tow motorboat can move two pontoon elements, but it is the advanced level, as we learnt from Sergeant Arnold Halász. He’s been driving this type of vehicles for more than ten years and was acting as an instructor at this event. The basic training lasts six weeks, when they learn the manoeuvres, the main tasks and get the watermanship. The BMK-130M is an interesting vehicle, as despite of being a boat, it has two wheels. These are crutch-wheels which ease transporting. Motorboats are connected to a ZIL-131 lorry and van be pulled to everywhere without using a trailer. The wheels are folded back after setting afloat. Its engine functioned as the starter of a transport aircraft, which means, that is it not able to provide high speed, but a strong torque, which is ideal to move a four tons pontoon element. This engine has a specific attribution: when its driver wants to get higher from empty gear, hes/she needs to rev it up and it causes a strong yank.















While we were standing on the pontoon, PTSs slipped the water and were circling around us in a fair distance like hungry crocodiles. Unlike them, not in stealth mode, but with clattering and surrounded with diesel smoke. Unbelievable, but it lasts only 8 weeks to learn them to drive these amphibians, but a B category driving license and watermanship is necessary to start the training. (The later one is compulsory for everyone who is working on the water.) Compared to that it was their second day on water, the students were quite good with the vehicle. They were over the theoretical education and the driving lesson on ground by then. As we learnt, they are entering and leaving the water faster and faster each day. This vehicle is also very stable and safe on water (we didn’t travel too much on the ground with it), I would trust it more than the sightseeing waterbus in Budapest – it’s scary to watch how waves are tossing it. A PTS can carry a ZIL-131 or a Kraz-255 on its back, but also can be used for transporting sandbags, farm animals or 70 soldiers with completes equipment if it is necessary. Its maximum payload capacity is 10 tons on ground and 5 tons in water. Training are held twice a year, 6 students were participated in it from the regiment this time. It’s interesting, that this PTS driving license is valid for 3 years without any training in the meantime.














This is how amazing it was to be on board - watch it with voice!:




The participating vehicles of the training didn’t representing high-tech (every of them were designed in the 60’), but were in a very good condition thanks to the excellent maintenance obviously. Even more: they are compatible with each other, as they are all former Soviet developments. And they all are very loud, it’s not easy to make an interview onboard any of them. I brought my dictaphone needlessly, it was completely useless in such a noise – hurrah for the good old paper notebook! When I tried to out-shout thundering machines, the diesel smoke made me cough. It’s not a complaint, I can deal with this classic field-work journalism and anyway, when you stand an hour on a busy square in the capital, you can get the same noise and CO2 pollution, but that’s not so exciting like this.
When they put the pontoon elements to the water for example:


















Prancing Kraz - the pontoon element hit the concrete border of the shore during the pull out process and that caused it








At the end of the day, I realized, that we had found a place again, where we need to return, because we saw a lot, but we know, that there are other interesting activities at this regiment. Maybe I modify Wings and Wheels’ motto to “everything what flies, everything what rolls – and swims”. 😁

More photos on Emil' own website: http://blog.nandoremil.com/wordpress/2017-10-10-szentes-folyami-gyakorlat/